Lillian

Az a jó a terhességben, hogy nem kell behúznom a hasam.

Lehet paradicsom ízű paradicsomot kapni.


.... apróörömök..

Sári barátnőmék itt voltak nálunk hétvégén. Zalán, a 3 éves kisfia egy tünemény, ódákat zenghetnék róla, de kevés a hely. Kérdeztem tőle, hogy mikor megy fogorvoshoz:

Zalán: Az emberek nem járnak fogorvoshoz csak a lányok. Nekik fáj csak a foguk.

2 napra rá a másik gyerek, aki nem 3 hanem 38 ismét elővette a fiú kontra lány témát.


Henci: .. mondja meg Doki, gyerek vagy lány?
Doki:.. nem tudom 100%-ra, majd 1 hónap múlva.
Henci: De nekem tudnom kell! Fiú legyen, lány már van.
Doki: (miután látta, hogy úgy sem szabadul).. ok, ez mintha.. de nem biztos. legyen 60%.


Mindenesetre eddig tiszta apja, nem bír magával, tvisztel egyfolytában.

Nem, a fenét nem...

Tegnap csapból, rádióból, telefonból és tv-bl az folyt, hogy kinyírták Oszama Bin Ladent. A holttestet nem mutatták, hiszen állítólag "borzalmasak a képek".


Nekem meg az jutott eszembe, mikor a vasárnapi Heti Hetesben a Teddy azt mondja: ".. és akkor a saját szememmel láttam, hogy Schmidt Pál aláírja az alkotmányt..."
mire a Hajós:
"Neem Teddy. Azt a tv-ben volt. Ott azt is láttad, hogy egy ember nagy S betűvel a mellkasán felemeli az ökölbe szorított kezét, és repül New York felett."

Nos, így vagyon én valahogy ezzel a hírrel.

Emlékeztek, mikor elindult a Dallas, rengeteg Pamela, Szamata és Lüszi született kishazánkban. A most szülő generáció számára már nem a Dallas az alap. De mi is?

A minap az uzsokiban jártam vizsgálaton (nőgyógyászat), mikor is pont baba-mama látogató volt. Jött a sok rokon, a kismamák felvágott/gyógyuló hassal-gáttal totyogtak és kínjukban mosolyogtak, miközben a rokonok csodálják a bébiket.
A Kolompár család (nem, nem az a szocisegélyre utazó típus) is befut, jönnek az öcsihez, hozzák a nővérkét is:
Hád' nézzed má' milyen szép ki ecséd van tenéked.

A nagybácsi (halk a család, 1 perc alatt miden kiderül, hogy ki kinek a kije) egyből kiszúr magának, ahogy ott csöndben olvasom a sarokba. A nagybácsi kb 160 magas - akkora mint én ülve - 45 kg, kopogós cipő, bazicsatos öv, diszkóing. Haja bundeszliga frizura középen kikopva, mint Torrente-nek, szóval.. hmmmm... fogjatokle.

.

Magához veszi a kislányt, s vagy háromszor elsétál előttem, szemkontaktust keresve. Miután nem járt sikerrel lerakja a gyereket és lemegy cigizni. Előtte még megáll előttem és megkérdi:
"Nincs egy nyugtatója, nem bírom idegekkel a családot."
Na az most pont nincs nálam.

naokéj.

Megjön a család többi része, keresztbe-kasul elfoglalják a folyosót, a gyerekek rohangálnak, az anyák üvöltöznek rosszalkodó gyerekeikkel: "Kornélka, ne fogdossad azt, mert szólok az orvosbácsinak és ad egy szurit a fenekedbe"
Kornélka jól nevelten visszaül, de kislány tovább rohangál, szalad felém(egyébként tündéri kiscsaj), neki is bejövök, nem csak a nagybácsinak.

"Sánelka, ne rohangál. Sánelka, gyere ide a papáho'!"


Ööö... Ha rosszul írtam volna a nevet, én kérek elnézést.
Akkor maradjunk a Chanel -nél.

Pááá Pamelák, pá Izaurák. Megjött a Sánel és Lúí'Víton korszak.

Nővérem kislánya, Rebeka 11 éves. Tegnap megjött neki.

Lili: A nővéremnek is ilyen korán jött meg.
ÉdesAnya: Neeem, az te voltál.
Lili: Ááá, dehogy.. talán nekem jött meg utoljára az osztályban. 14 lehettem. Lapos voltam, a fiúk nem fogdostak mint a rangaesztit, akinek hatalmas cickói voltak. Addig meg voltam győződve róla, hogy fiú vagyok.

... mert utálom azt a szót, hogy paradoxon.


Egy nő elmegy a nőgyógyászhoz, lefürdik (a legjobb esetben), fazont igazít (jobb esetben), próbálja a legjobb, legtisztább formáját hozni.
S a doki legyen nő vagy férfi, Te (vagy én) lehetőleg a legszebb, (legszexisebb), legkedvesebb bugyit húzzuk fel.

Az egyetlen dolog, amit az orvos nem lát, az a bugyi(m).

Sok minden történt az elmúlt hetekben, hónapokban, de mire leírtam volna elszállt az ihlet. Untam magam, untam a körülöttem lévő dolgokat, untam a gondolataim. Belesüppedtem az unalomba.

Munka sehol, pénz sehol, barátok(?) fogyóban.

Nem, nem kezdem el az önsajnálatot, mert ahogy Sári barátnőm szokta volt mondani: Te szakítottad, te szagoljad.

Nos, most szagolhatom azt a nagy rakás rohadt virágot, amit itt összeszaggattam magamnak.
Újra ültetni már nem tudom ezeket, így új(ak) után nézek. Ó, micsoda metafora, már ha érted, mire gondolok.

Itt be is befejeztem a sajnálkozást, írjunk mindenről, ami eszünkbe jut. Mivel szinte sehova nem járok, ezért az engem ér impulzusok a nulla felé tendálnak, megint elő kell vennem a fantáziám. Már ha maradt még valami belőle.


Még egy gondolat a lelki világom vászonra viteléhez:
A januárban minket választó kutyus, Duda, akivel kettővel ezelőtti bejegyzésemben írtam a tavasz közeledtével elkezdte a kinti élet tanulmányozását. Éjszakára azért bent aludt, 3 dívány közül választhatva.
2 nap sem telt el a szabad levegőn való rohangáláson, a hihetetlen forgalmas utcánkba (hegyen, zsákutca, 4 lakó, mi vagyunk az utolsó előttiek) megérkezett a helyi szemetes brigád, a maguk szerény módján: tolatva, min 35-el száguldozva közelítik meg a kukákat, hogy bekebelezzék tartalmukat. Most sem történt máshogy, így marhára nem érdekelte őket, hogy változás történt az utcában: van egy igazi gyilkos, aki vérszomjasan őrzi hűségesen a befogadóit. Mivel pontleszarták, simán átmentek a kiskutyámon, összetörve a kis hotdog teljes hátulját. A szomszédok egymás után hívtak fel, hogy siessek, nagy a baj.
Kiskutyám a sarokban, megszégyenülve, - hogy nem tudta megvédeni a házat - ült és aprókat nyögve várt. Felkaptam és zokogva, imádkozva vittem az állatorvoshoz, aki azonnal megröntgenezte. A fiatal doki megnyugtatott: "óóó, nem nagy a baj" Már kezdtem megnyugodni, azt is elfejteni, hogy Duda hátsó része úgy néz ki, mint ha gyurma lenne és viccesen átformázták volna. S mielőtt mosolyogni kezdtem volna, az öreg doki odalépett.. "Álljunk meg egy szóra" Altató injekció, hogy a következő 3 röntgenfelvételnél ne érezze a fájdalmat. Közben Henci is befutott, rá sem mert nézni a kutyára. Én meg rá, mert leolvastam az arcáról: nagy a baj.
Az öreg doki elkezdte sorolni, mit lát.. A felét nem hallottam, mert úgy zokogtam, mint egy kisgyerek, mondtam, hagyja abba, értem... Az altatásból már nem kelt fel, bevittük az állatkórházba a kis testét, hogy "humánus" körülmények közt hamvasszák el.

Megszépítettük az utolsó 3 hónapját. És Ő is a miénket.

... most hogy napok óta fetrengek és a halálra unás (óóó, be szépen mondtam) szélén vagyok nagy elhatározásra jutottam.

Kezdek valamit magammal.

Hello Evribádi!

... a habon.. ami a tortán.

Lelki gyötrelmeim után megnéztem a Filmmúzeumon a Lányom nélkül soha filmet. Most zokogok, remegek és kérek egy vödröt a felvágott ereimből patakzó vér felfogására.

Nem, nem akarom elkomolytalankodni, teljesen kiborultam.
Erről eszembe jutott a másik véglet. Az Afrikából érkező, állampolgárságot megszerezni kívánó fiatalemberekről*. Ezzel is csak most találkoztam.
A közösség, ahova járok sok színes egyéniséggel bír. Azonban még is van valaki, aki mindenki csodálatát kiváltja. Egy 2 év körüli kis tündérke, aki a zsinagóga padjai körül szok

ott néha rohangálni. Göndör koromfekete fürtjeivel, kávébarna bőrével. Anyukája egy huszonéves fiatal lány. Olyasfajta, aki ránézésre kettőt nem tud szólni, ha a kisfiú nem azt kiabálni neki, hogy Mámmá, nem tudnánk, hogy az anyuka. Ezek a fiatalemberek ilyen szende kislányokra vadásznak. Megkörnyékezik őket, ígérnek fűt és fát, a világ szerelmét, tugedörforevör. Felcsinálják és azonnal meg is kérik a kezüket, hisz ők felelősek azért az életért. A kislány csodálkozik és ámulattal néz a világra, hogy mekkora szerencse érte őt: férjhez megy.
Házasság, gyerek, majd ahogy letelik a két év, és megjön a magyar állampolgárság valami különös dolog történik. Hirtelen nem csak "amnesztiát" hanem amnéziát is kapnak ezek a fiatalemberek és elfelejtik, hogy van egy gyermekük (a feleség itt elhanyagolható). Élik tovább az életüket, az eltelt két vére shift+deletet nyomva.
Így a lányanya marad anya és nem lány, egy félvér tündér kisgyermekkel magányosan és továbbra is csodálkozik a világra, mert nem tudja felfogni, hogy mi történt vele. És sosem fogja, mert annyi esze mint füle.

... és mennyi minden van, amit még én (sem) tudok...

Merre tart a világ?



* a kivétel mindig erősíti a szabályt. Ugye, mondanom sem kell.

... na azt várom már marhára.
Betegen, munka nélkül telt napok után végre kimozdultam ebben a szutyokban.

Láttatok már egyedi óriásplakátokat?
Van itt egy a budakalászi metro mellett. Nagy piros háttér, rajta fehér habosbabos szívecskében egy nászpár, a plakátra ragasztva két vörös lufi, s ha aszt hiszed, hogy tovább nem lehet fokozni a giccsparádét, olvasd el a szöveget. Vezetés közben elég nehéz - így nem derült végül is ki, hogy valentin napi, házassági évfordulós vagy esetleg szülinapi "aji", de a mucicuci nyalifali papimami benne van.
No most az van, hogy vagy kurva féltékeny vagyok, mert Hencibe annyi romantika nem szorult, mint egy marék lepkefing, vagy az dühít, hogy ezt a párszázezret, amennyibe ez került (alsó hangon 150e) én sokkal jobb és nemesebb dolgokra tudnám elkölteni, mint pl padlószőnyeg a hálóba. Az építkezés kikészít, a redőnyt esze ágába sem jut senkinek felhúzni az alagút végén. Fény sehol.

S mindezt megtetézve 3 napi koplalás után éhgyomorral bementem a kedvenc pizzériámba Szentendrén, hogy a világ legvékonyabb tésztájú és legkedvencebb összeállítású pizzámat megrendeljem és hazavigyem. Kihagytam a számításból, hogy éhen halok, így a pizza illata elvette a maradék eszem, ami csak akkor jött meg, mikor a hegymenetbe -ből majdnem le-lett, mert az a kevés hó is elég ahhoz, hogy kipörgő gumikkal, nagy gázzal csapódjak a ház elé.
Nos, ugye hogy jöhetne már a nyár?!

De, ahogy MariZsuzsi szokta volt mondani, rossz hírre kell egy jó, álljon itt három:
1. ahogy ma ellenőriztettem a lottó szelvényeim, nyertem a jokeren 10 000 ft-ot. sokkicsi...
2. Leányfalu tetejéről a kilátás a havas tájra csodálatos, sehol egy kóbor villamos.
3. Dudával, a befogadott* kutyussal imádjuk egymást, én már oda nem adom senkineksem...

*na ezt egyszer majd elmesélem..

Tiltakozom.. Nem kicsit - nagyon.
Kedd esti programom, majd miután munka nélkül tengetem az életem, a kedd egész napi programom a Rudas fürdő női napja. 1 450 Ft-ért áztattam hab testem, szaunáztam és relaxáltam. Volt mikor körmöt políroztam és festettem, volt, hogy kiolvastam egy könyvet a pihenőben. Mindezt (fél)meztelenül.

Most azonban ezt is elvették. Megszűnik a női nap*, megszűnik a kedvezményes ár.
Tiltakozom.
Anno Demszkynél tiltakoztak a diszkrimináció ellen, most mehetünk a Tarlóshoz, aki pont leszarja szerintem a női napot. Mással van elfoglalva, mondjuk pénzgyűjtéssel (saját zsebbe) vagy (remélem) a 4-es metro projekttel.

Pedig milyen jó volt ez a kedd. A hét fénypontja. Sok-sok meztelen nő, csacsogás, konyhai praktikák kicserélése, kultúra a szaunában, mit kell megnézni, milyen kiállítás lesz, milyen kencét használj, mikor kérd az angyalokat a gazdaságra...
A lányok asszonyok meztelenül. Bár, ha jobban belegondolok, ez nem is volt olyan kafa. Ugyanis a lányok 98%-a nem a fején, hanem a nuniján hordja a bundeszliga frizurát.
Nem, nem kell pornós sztájl, de az, hogy a combközépig ér a szőr, na attól már leszédülök a szaunapadról. Lehet azt fazonra is igazítani, nem? Fiatal lányok, asszonyok, és mindegyik egy cserjét hord. Van olyan, akinél nem tudtam megkülönböztetni, hogy a lába vagy a nunija szőrösebb.
Nem, nem azért jártam oda, hogy behatóbban tanulmányozzam a női intim részek gondozási szokásait, de ha ülsz a medencében, és fejmagasságban közelít hozzád egy bokor, akkor Te is megijednél, hogy mindjárt kiugrik belőle valami, például egy vérnyúl, és leharapja a jobb kezed. Vagy egészben bekap.

Jó hogy megszűnik a Rudas női nap. Kiábrándultam a nőkből.
Anno Grünczikével nevetgéltünk, hogy odaáll majd a rudas elé kedden és névjegyeket osztogat: Fazon-fodrász és divattanácsadó.
Micsoda biznisz!

*utólag kaptam a hírt, hogy egyenlőre nem szűnik meg, csak a kedvezmény.

Újra beindult a MáltaiLiliSzeretetszolgálat.
Ahogy a 11-es úton mentem Pest felé a szokásos kép fogad: az út mentán pár kilométerenként stoppolók, akik vagy lekésték a buszt, vagy egyszerűen csak sietnek, nincs idejük kivárni. Nem szoktam megállni, manapság már ki tudja, kit vesz fel az ember. Pedig én anno háromszor is stoppoltam.

17 évesen, egy meleg nyári napon. Paksról akartam Szekszárdra menni - egy zsigulis vett fel, aki a kocsmából jött ki: kislány, kiviszlek a hatosra, ott biztos felvesznek, de ilyen pólóban többet ne állj ki az út szélére. Értettem.
Rákövetkező nyáron Ágicával egy helyi járatot stoppoltunk le Siófokon, de messzebb rakott le, mintha hazasétáltunk volna.
Harmadszor pediglen Eperjes Károly volt a sofőr, akit Egerben sikerült leintenem egy tavaszi vasárnap délelőtt. Micsoda szerencse.. Majdnem megtérített, ennek ellenére hatalmas élmény volt.

Ahogy haladtam a város felé, egyszer csak egy kalapos urat látok, jobb keze kint, bal kezében benzinkanna. Nos, ez most vagy a kannás-gyilkos, vagy kifogyott a benzin. Utóbbi mellett döntöttem, így fék, ajtó nyit, "vadászbácsi" be. Hálás volt, hogy elviszem a pár kilométerre lévő kúthoz, mert veszkó csizmája marhára csúszik a havon. Ahogy sofőrködtem oda-vissza kiderült, hogy az úr előadásokat tart a faluházban. - Milyen előadásokat? - hát, csak olyan múlt századi kabarékat. Nagyját én írom, vagy átdolgozom.
Nagyon izgalmasan hangzik, imádjuk a férjemmel (juj, ezt a szót még szokom..) Hobbi a számodra? Most már igen, Színház igazgató voltam..
Ne haragudj, de valahogy a név alapján nem tudom beazonosítani. Semmi gond, nem Magyarországon.
Kiderült, hogy Nyugat Európában egy Király Színháznak volt az igazgatója, majd egy másik ország, másik színházának. 2 éve költözött haza, Magyarországra.

Nos, lett a faluban egy "barátom". Éljen a kultúra!

BUJÉK...

Nem vagyok pesszimista, nem vagyok depresszív típus. Azonban mostanában nem érzem azt sok jó dolgot, ami történik velem. Talán mert semmisem történik. Semmi jó.

Hétfőn este kigurult elém egy kocsi, kicsit összetörve az autóm elejét. Mivel sötét volt és a 11-es út kellős közepén álltunk egy édesapámmal egykorú férfi, az autó tulaja mondta, hogy most nem látszik semmi, de itt lakik, ha van vele valami, jöjjek holnap reggel és megbeszéljük. Naivitás felsőfokon. 3 napig tartott míg kaptam egy betétlapot, de akkor már minden játszott: piros autóval voltam, jaaa nem, szürkével, nem is ezzel, szóval jó tanács: betétlap azonnal!

Viszont ahogy szálltam be a kocsimba a 11-es úton egy pénztárca hevert. Felvettem, majd kinyomoztam, hogy egy idős nénié a szomszéd faluból.
Hencinek mondtam, hogy mi történt, nézte a bukszát és a 15 ezer forintot benne.
Henci: Vegyél ki belőle egy ötöst..(persze viccesen)
Haggyá' már a hülyeséggel, nem fogok meglopni egy öreg nénit.
Sikerült beszélnem a nénivel, mondom neki, hogy este hazafelé menet átviszem neki, erre elsírta magát: "Kislányom, nem gondoltam volna, hogy vannak még ilyen emberek. Már teljesen lemondtam erről az országról, az emberekről"
Henci: elsírta magát, hogy visszavitted? Na akkor már ketten vagyunk aki sírnak..

Egy doboz bonbonnal várt a néni, megöleltük egymást, boldogabb új évet kívánva.


Jónak lenni jó.
Ennyit tudok, meg a nevem.

Szombaton koncerten voltunk ÉdesAnyámmal és Hencivel a szekszárdi exZsinagógában.

Most már Művészetek Házának hívják. Sok rendezvényt, esküvőt szerveznek a régi falak közt, szombaton például (utó) Hanukai  ünnepséget, ahol a 20 éves Budapest Klezmer Band adott egy remek kis koncertet.

Ami azonban a legjobban felkavarta hármunk - Henci, a pécsi Rabbi és az én - kedélyeinket, az, hogy a Hanukai rendezvényt egy bazinagy karácsonyfa alatt tartották.
A Rabbi csak azt kérte, hogy ne fényképezzenek, nem szeretne holnap a világhálón megjelenni.

Ígéretemhez híven elmesélem most nektek, hogyan tudtok egyszerűen és gyorsan képet készíteni.
Sokan nem tudják, milyen ajándékkal lephetnék meg a szeretteiket. A képkészítés egyszerű és gyors, gyermekeknek kiváló lehetőség pl. nagyszülőknek egy kedves ajándékként a fa alá, vagy csak úgy.

Szükséges hozzávalók:

szalvéták, olló, fehér alapozó(amennyiben szükséges), Decoupage ragasztó (magyarul szalvétaragasztó), falap(ok), ecsetek, kis drót vagy damil - 1. kép

Válaszd ki a témát, a szalvétát, majd mérd rá a felületre. - 2. kép
A felesleget vágd le, úgy, hogy azért maradjon fél-1 cm a széleken, ezt majd ráhajtjuk, így nem fog látszani az alaplap csúnya oldala. - 3. kép
A szalvéta 3 rétegét válaszd szét, csak a legfelsővel dolgozunk. Innentől kezdve óvatosabban kell bánni a szalvétával, mert könnyen szakad. - 4. kép
Tegyél alátétet a ragasztás előtt, ha nem akarsz suvickolni utána, vagy restauráltatni, ha a mama drága thonet asztalán dolgozol.
A falapokat előzőleg már fehér alapozóval lekentem, hogy jobban kijöjjenek a szalvéta színei. 1 rétegben vittem fel a fehér alapozót, majd száradás után folytatom. Ez gyorsan megvan 4-5 perc radiátoron és vizes alapú festékkel. Ez lehet akár tempera is.
A méretre vágott szalvétát ráhelyezem az alapra , majd óvatosan, egy kevés szalvétaragasztót teszek a kép közepére és onnan kezdem a simítást. - 5.-6. kép
Azért belülről, mert a szélek felé húzva érem el, hogy ne maradjon levegő a szalvéta alatt. Ne tegyél sok ragasztót, mert gyorsan átázik a szalvéta, így könnyen szakad. Ne használj durva szőrű ecsetet, mert elszakítja a nedves szalvétát.

Ez után óvatosan megfogom a képet a sarkaknál és a lelógó részeket a hátsó oldalra ragasztom. Ügyelj arra, hogy ne fogd meg a ragasztós részeket, mert az ujjad odaragad és felveszi a szalvétát. 7. kép
A radiátorra rakom(kis alátámasztással) száradni, vagy hagyhatod a z asztalon is, de mindenképpen emeld fel, hogy az alsó részek is megszáradjanak. Én ezt egy rubik kocka segítségével értem el. Ha több képet csinálsz, tedd meg ezeket a lépéseket újra.
Ha megszáradtak a képek, vegyél egy kis drótot vagy damilt és fűz össze őket, végül voila, kész a (remek)mű. 8.-9. kép

Ez nem az a szuper kép, amit ígértem, mert azt közben fejben tovább fejlesztettem, hanem egy egyszerűbb és gyorsabb kivitel.
Tudom, hogy az alapanyagok beszerzése először soknak tűnhet (ragasztó, szalvéták, drótok, damilok, ecsetek), de csak egyszer kell megvenni őket és azután számtalan képet és egyéb dolgokat lehet készíteni, mint pl a gyertyát, amit majd legközelebb mutatok meg.

Ez nagyon jó kis gyermekprogram, de kiváló össznépi móka is lehet nagyoknak is.


Kérdéseket és véleményeteket a szerkesztőségbe kérem.

Köszönöm a figyelmet.

* a fényképezésben úgy látom, még fejlődnöm kell...

és megint csak tudom, hogy a közvéleményt az érdekli, hogy Dalmu Roland megerőszakolta-e a csajt vagy sem. Hogy az ország ribanca Bernike, éppen kinek a férjét csábítja el és, hogy adja elő, hogy ő mindeközben az áldozat.. (Szegény Gregor József, forog a sírjában, bár már életében sem volt túl büszke a lányára.)(stholt most nem említem, lsd korábbi fő'háborodásom)

Sok mindent nem értek, talán mert szőke vagyok, vagy azért mert más értékrend szerint élek.

Pl. azt, hogy ki juttatja tovább a KirályelNorbit egy WolfKatival szemben, ki sztárolja a RákócziFerit, hogy megint ő vezet a műsort, vagy miért tesznek olyan adásokat, mint pl a XXI. század éjnek év adjára, ami érdekes és sokat tanulhatna belőle a fiatalság vagy bárki.

Had osszam meg veletek legkedvesebb riporterem adását, fogadjátok szeretettel Dörmer Csabi Montágh Imréről készített műsorát:

A nyelvész rejtélyes halála:

http://www.rtlklub.hu/musorok/21szazad/videok/107075

avagy, az unatkozó Lili újabb időtöltése...

Mindig is szerettem a "csináld magad" dolgokat, azt hiszem klubbot is alapítok.
Tönkrement az edény alátétem, gondoltam veszek egyet. Egy egyszerű kis egérszarnyi alátét, sima egyszerű parafából majd 800 Ft. Ezen jól felháborodtam és gondoltam leiszom magam, hogy ide süllyedt az ország, hogy még ingyen sem kapsz egy edényalátétet - pedig milyen fontos része a háztartásnak.. szinte nélkülözhetetlen.

Szóval elkeseredve és a pezsgős üvegek villózása ihletet adott: majd én megcsinálom. Volt egy (rövid) korszak az életemben, úgy 2-3 év, mely meghatározta a vasárnapjaim. Rituális fürdésbe végződött minden hét: tele engedtem a kádat vízzel, illatos habot kreáltam, körberaktam gyertyákkal és egy pohár finom Voila pezsgővel relaxáltam, készültem a következő hétre. Valami okból kifolyólag nem semmisítettem meg a bizonyítékokat - a pezsgős dugókat- hanem ÉdesApám kedvenc mondatát idézve: "Jó lesz ez még akármire is.." elraktam.
No, eljött az idő, s miután a Bricoban beszereztem az alapokat: méretre vágott farost lemezt, ragasztót, szépem elővettem ezt a nem kevés dugót és félbevágtam őket - no meg a kezem is egy pötit - majd összevissza, ahogy esett-úgy puffant, felragasztottam a lapra.. és voila... íme a remekmű:
az egyedi, Lili-alátét.

Következő adás alkalmával elmesélem nektek, hogy készítsetek egyedi képeket, szépeket, olcsón - amit pl a Kikaban többezerért árulnak..

Köszönöm a figyelmet.

Mai bevásárló túrán végén Mari Zsuzsi halkan felnyög: Lilikém, menjünk, mert már fáj a lábam a sok gyaloglástól.

Mehetünk, én is elfáradtam.. Hihetetlen kimerít a munkanélküliek élete.

Pár hétig nem volt adás se net itthon. Amíg reggel elmentem és este estünk csak haza nem volt gond. Olvasgattunk, beszélgettünk és kártyáztunk Hencivel. 1 hónap után visszakötötték a tv-t pár napra megjött a laptop is, így újra nyakig úszkálhatok az információkba.

Nézem a reflektor tv-t (a TVPaprikán valami ismétlés ment), arról szólt a fáma, hogy a híres neves színészek micsoda vétségeket követtek el, ki és milyen bűnnel került be a top25-be. És csak azt látom, hogy ivott-gyorshajtás-85 napbörtön - zumbeispiel Paris Hilton. Meztelenül dobolt otthon-hangoskodás-egy éjszakára bevitték- Matthew McConaughey . (ezt mondjuk én is megnéztem volna...), Mel Gibson, a Maffia filmek gyereksztárja, Winona Rider és hogy a fülharapó Mike Tysont ki ne hagyjam a letöltött jó pár évéről.. stb stb.

Mindegyik"megkapta a magáét". És erre itt ez a senkiházi Stohl, és műsort vezet. Tudom, hogy most lesz a tárgyalás, de könyörgöm..
Emlékeztek még a bedrogozott császár elődre, aki embert ölt? Mennyit is ült, nem emlékszem.. Ja, semmit.
Nem, nem kell példát statuálni. Csak annyit kapjon, amennyit Te vagy én kapnánk, ha a részegen - nem először - ülnénk volán mögé, bedrogozva és megnyomorítanánk egy öregembert. Mondjuk én egy kortyot sem iszom, ha vezetek, a drogokról már nem is beszélve. császárelőd elhúzott az országból anno, csak sok év múlva jött vissza.

Szóval nem példastatuálás, hanem igazságszolgáltatás és szerénység. Utóbbi Stohl részéről.

Meglátjuk.

A munkanélküliség nagy előnye (hátránya), hogy marha sok időm van főzni. Nem akarok gasztroblogger lenni, van már belőlük elég. Csak 1-2 receptet jegyzek le, amik bekerülnek az egy példányban megjelenő szakácskönyvembe.

Mindjárt itt egy gyors és egyszerű vasárnapi ebéd.
Francia hagymaleves majd rizses hús.

1 szép szál póréhagymát felkarikázol. Nem kell vékonyra, legyen mit "elrágni". Kevés vajon és egy fél pohár fehérboron megpárolod fedő alatt és lassú tűz felett. Kis só és fehérbors elengedhetetlen. Ha már elpárolgott a bor, lehúzod a tűzről és meghinted liszttel, majd 2-3 dl tejszínnel összekevered. További fehérbor hozzáadásával hígítod illetve 4-5 dl vízzel. Beledobsz egy kocka marhahúsleves kockát és továbbra is lassú tűzön és fedő alatt összerottyantod. Pirított kenyérkockával és reszelt sajttal tálalod. A múltkor nem volt trappista sajt, ezért camambert kockákkal raktam Henci elé. Fenséges volt.

A rizses húst sütöm. Pulyka vagy csirkecombból csinálom.

1 kg kicsontozott csirkecombot felkockázom. 1 fej hagymát olívaolajon megpárolok, tűzről lehúzva pirospaprikát teszek bele majd a húst és egy üveg lecsót. (nyáron friss zöldséggel az igazi). Só+bors majd fedő alatt puhára fzöm. Mikor már majdnem kész, 1-2 dl vörösborral megbolondítom. (a bor megkeményíti a húst, így azt csak a végén szabad hozzátenni)
1kg húshoz 2 bögre rizst alaposan átmosok, majd beleteszem a pörköltbe és jól összekeverem. Sózni felejtsd el (én most itt hibáztam egy nagyot). 1-2 pohár vizet teszek hozzá és letakarom. (alufóliával a legjobb, mert nem szökik el a gőz). Nem tudom mennyi ideig sütöttem, de mikor már érzem az illatát, akkor megnézem, hogy mennyire égett oda. (kezedre vigyázz a fólia levételnél, én már leforráztam egyszer a kezem így, fél napig vizes zacskóba lógattam - ez volt a legrosszabb választás).

A végén még fedő nélkül sütöm 5-10 percig, hogy körben egy kicsit megkapja, mert a jól átsült (kicsit égett) rész a kedvencünk.
A lidliben lehet kapni céklát, ami a legjobb a piacon (ÉdesAnyám céklája után), azzal tálalom.

Jó étvágyat!

Tanítónéni:
Kedves gyerekek. A mai napon arról beszélgetünk, hogy vajon hogyan kivitelezhetnénk ma a Dózsa György megkínzásának körülményeit? Ki emlékszik a Petőfi versre? "Izzó vastrónon őt elégettétek, de szellemét a tűz nem égeté meg." Nos gyerekek, ötletek? Felgyújtsunk egy széket? Parázsra állítsunk egy fémszéket? Hogyan tudnánk elérni azt, amit anno Dózsa érzett?

csend

Lillike majd kiesik a padból:
Tantónéni, tantónéni! Éééén..

Szóval tessék bemenni a szaunába, és mikor jól átforrósodott az egész teste, tessék kimenni a hóba, bedörzsölni egy kis havat a combokra - narancsbőr rulez - majd visszamenni és mikor jól át tetszett megint melegedni, akkor 2 csepp fahéjolajat cseppenteni a combokra és jól bedörzsölni. Azt a fájdalmat nem lehet semmihez sem hasonlítani és tuti a (mentális) harmadfokú égés..

5-ös Lilikém, leülhetsz...


Aki bátor, kipróbálja!

Most látom, hogy majd két hónapig nem voltam.


Egyszerűen csak nem volt időm. Azt hittem, a munka a legfontosabb dolog. De lassan rájöttem, hogy nem. Így bevettem egy adag leszarom tablettát és felmondtam. Most megint van időm. Barátok, férjem, magam.
Ez a második hét, hogy itthon ülök és már majd meg bolondulok. A szokásos kitakarítottam-kimostam-kifőztem magam után jöhet a munkakeresés.

Közben meg megírom a memoárokat, amit jócskán elhanyagoltam.

Szervusztok kedves tévénéző gyerekek.


ps: munkát keresek...

A viasaton megy egy műsor, pultosCipit 10 évvel megfiatalítják 10 nap alatt.
Fodrász, botox, fogorvos, designer, személyi edző. (mondjuk így könnyű)
A személyi edző adott neki egy partvisnyelet, hogy azzal dinamikusan mozogjon, ezzel a hát és hasizmát tudja erősíteni.


Tegnap, mikor végignyaltam a házat, dinamikusan söpörtem, porszívóztam és felmostam (partvisnyél forevvá') akkor egy percre sem jutott eszembe, hogy milyen rohadt erős lesz a hátam, vagy kockása a hasam.
De amikor leültem pihenni egyfolytában az járt a fejemben, hogy 10 perc alatt öregedtem 10 évet..

Ezt csináld utánam LakatosMárk.

fuss el véle. Mármint a jányságomnak.


Születésnapomra egy férjet kaptam. Volt fehér ruha meg 9 perc - fényképezéssel együtt. Csámpás önmagam nem tagadtam..
Jövőre lesz az egyházi és az ereszdelehajam... Kedves barátaim, gyűjtsétek a pénzt 

És boldogan élünk, míg ....

.. hát nem öregebb lettem egy évvel?
Hencikém örülhet.. kétszer 16-ot kap...

Mint tudjuk, arra van, amire akarjuk.
De mostanában tényleg úgy érzem, hogy semmire sem jut.
A fejemben kigondolt új projekt sem haladt előre egy lépést sem.

Közben zajlik az élet.
Nővérem lassan megint szül, ÉdesApa összetörte a kiskocsim (neki hál' Istennek semmi baja), épül-szépül a házunk.
Henci továbbra is szeret én továbbra is szeretem és a közös jövőt tervezgetjük. Mindeközben rohan az idő és megint itt a születésnapom lassan. 32. Még gombócból is sok, csak mosolygok, mit írtam a 28. születésnapomon.




Kezdődik a Kultúridőszak.
A társasághoz már volt szerencsém, ajánlom. Külön felhívnám szíves figyelmeteket, hogy az előadás INGYENES!



Lüszisztrate, avagy a hálófülkék forradalma
2400 éves, zenés kocsmakomédia, a világ első demokráciájából, két felvonásban

Az európai civilizáció bölcsőjében, i.e. 411-ben, két nagy párt -Athén, és Spárta- vívja férfias testvérháborúját. A tét óriási: Demokrácia, vagy Királyság?
Arra persze senki sem gondol, hogy mindenki belevész, ha az ellenségek évtizedekig nem kötnek békét. Senki, kivéve, a csajok...
...Ők pedig a legősibb eszközt használják a mi csak nőknek megadatott: az eszüket és...

Bemutató: 2010, Szeptember 13, Hétfő 19:00

Helyszín: Budapest, VI. ker. Király utca 13, Gozsdu udvar "B",
szabadtéri előadás

Ha 13-án nem érsz rá, megnézheted 14-15-16-án is.

Alapvetően minden rendben körülöttem. Leszámítva azt az 1-2 hülyét, de (nem) vigasztal, hogy más körül többen vannak.

Éjszaka viszont rettenetes álmom volt. Ez kihat az egész napra, így igyekszem átértékelni a "látottakat":

A korábbi cégem meghívott egy buliba, s mivel a társaság olyan mint egy szivacs, így alig győztem lépést tartani velük. Jól berúgtam, majd félmeztelünl rohangáltam egy parkban. Egyszer csak szembe jött egy társaság, voltak vagy 25-30-an, majd mindenkinél kutya.
Lehajoltam, hogy megsimogassam az egyik kutyust, mikor is a társaság elkezdett szabályos félkörbe helyezkedni körülöttem. Ahogy egyenesedtem fel, látom, hogy mindegyik (neo)náci jelképeket visel, kezükben egy kavics, kisebb kő, és vezényszóra megdobott mindenki. Közben meg azt skandálták, hogy "Le a züllött alkoholistákkal!", szóval a bulizókkal.
Rohantam haza, ők jöttek utánam. Egy idegen szobába érkeztem, magamra zártam a dupla ajtót, de az egyik kiszakadt. Közben tárcsáztam a rendőrséget, de a különleges tudakozó vette fel. Nekik suttogtam rémülten, hogy ezek meg akarnak ölni, jöjjenek azonnal...

ekkor csapódott az ajtó, mert Rebeka nálunk van pár napig és hajnalban kiment inni. Szerencsére felébredtem.


Szóval ez a lincshangulat kísér végig a napomon, de próbálom pozitívan értelmezni az álmot:
Nem azért dobáltak meg, mert a zsidó vagyok, hanem mert ittam és a neonáci fiatalok, a jobbik és a gárdisták követői határozottan elítélik a züllött népet.

Talán egyszer elérjük ezt a szép, új - jövőt.

Azt gondolom, nincsenek hiperaktív* gyerekek csak lusta és/vagy nemtörődöm szülők.










(*ezelőtt 20 évvel miért nem mondták senkire??)

Összeköltözés kipipálva*.



*Még mindig a cipőim összecsomagolása és elszállítása a legnagyobb kihívás az életemben.